Véget vetek az életemnek, mert semmit nem ér, E serlegből itt magamba öntöm a mérget. El vagyok veszve, nem maradt remény, Tőlem már ne várjatok folyamként omló beszédet. Mert a szomorú vers is csak vidám szívből jöhet elő, Az én üres szívemből több nem fakad, Vad gondolatrohanás, hív a heverő, Már nem mondatokat formálok, csak szavakat. S miközben itt ülök, és pillám leragad, Egyre elgyengültebben mormolok, Végül minden elsötétül, megszakad, Ébren vagyok még, vagy álmodok?
#4441 Pécuchet 11 år siden
#4442 Sweetiebellefan 11 år siden
#4443 Mikkel Abel 11 år siden
#4444 Sweetiebellefan 11 år siden
#4445 Snaden 11 år siden
#4446 Pécuchet 11 år siden
#4447 Mikkel Abel 11 år siden
#4448 Snaden 11 år siden
#4449 Pécuchet 11 år siden
Hør det, og hør det igen!
#4450 Sweetiebellefan 11 år siden